Zsófia és Attila 2014. április 12.
Még látszott a leheletünk a levegőben, éppen csak elfújtuk a karácsonyi gyertyákat, mikor félretéve az ünnepi hangulatot, újra elővettük az esküvői tennivalók listáját. A helyszín és a ruha már régen megvolt, catering, DJ rendben, fotós, videós szintén; autóbérlés folyamatban, a torta még ráér, de ami még mindig nincs az a ceremóniamester, vagy vőfély és lassan már kicsúszunk az időből, hiszen áprilisra terveztük a nagy napot. Elkezdtünk utánanézni hogy mit is akarunk, azaz ceremóniamester, vagy vőfély legyen. Hogy ne legyen olyan egyszerű az élet arra jutottunk hogy mi egyfajta hibrid megoldást szeretnénk, elsősorban ceremóniamestert, de szerettünk volna bizonyos mozzanatokat megtartani a vőfélyi tradíciókból is. Az interneten kezdtünk nézelődni, ceremóniamestereket keresni. Voltunk jó néhány személyes találkozón, de valami sosem stimmelt. Az egyik fickó nagyon szimpatikus volt, de semmi vőfélyeskedést nem vállalt, a másik, nem volt szimpatikus, a harmadik folyamatosan beszélt, a negyedik szinte semmit nem mondott, az ötödik olyasmiket szeretett volna megvalósítani a lagzin, ami nekünk nem tetszett… Annyi mindent megszerveztünk már és egészen simán ment minden, de a ceremóniamester keresésbe majdnem beletört a bicskánk! Már egészen belefásultunk a dologba, mikor Balázzsal találkoztunk. A vele való beszélgetés üde színfoltot hozott az eddigi ilyen jellegű megbeszélések monoton sorába. Miután az ember végigcsinál minimum öt, hat ilyen beszélgetést különböző ceremóniamesterekkel, már körülbelül tudja, hogy hogyan épül föl a dolog, mit és hogyan fognak mondai. Ebben okozott Balázs kellemes meglepetést már az elején, azzal, hogy tudott ‘újat mondani’! Máshogy beszélt, mást mondott mint a többiek, hozzáértő volt szimpatikus és türelmes. Ez utóbbi nekünk különösen fontos volt, mert nem vagyunk könnyű esetek, sem én sem a férjem. Gyorsan eldöntöttük hogy őt szeretnénk felkérni a nagy nap levezénylésére. Hétről hétre, egyre többször találkoztunk, elkészült a programterv, minden részletet precízen átbeszéltünk, hol egy jó kávé mellett, hol a helyszíneken. Ahogy haladt előre az idő, egyre biztosabbak voltunk benne, hogy szuper döntést hoztunk hogy rábíztuk magunkat. Teljes precizitással felügyelte a részleteket, minden megbeszélés után kibővített programtervet kaptunk, ötletelt ahol tanácstalanok voltunk, de semmire nem akart rábeszélni minket, ami nem tetszett, még akkor sem ha e esetleg nehezebb feladat elé állította őt olykor. Aztán eljött a nagy nap… Balázsnak hála teljes nyugalommal keltünk és kezdtük a készülődést, mert tudtuk, hogy minden rendben lesz, hogy lesz ott valaki, aki mindent megtesz, hogy simán menjenek a dolgok, aki rajtja tartja a kezét az események ütőerén; és nem csalódtunk, minden így is történt! Minden ment mint a karikacsapás, minden a helyén volt, minden időben elkészült! A férjemmel mi a tapasztalatainkból táplálkozva azt szoktuk meg az életben, ha valamit nem személyesen csinálunk meg, nos az általában olyan is… Így nehéz volt valakiben ennyire megbízni, a nagy napot úgy rábízni, hogy érezzük, nem kell semmire figyelnünk. Az esküvő előtt mindenkitől azt hallottuk: úgysem lesz tökéletes, mindig vannak bakik stb. De azt kell hogy mondjam, nálunk szinte tökéletesen ment minden, végig! Ezúton szeretnénk még egyszer köszönetet mondani Balázsnak és bájos segítőjének, hogy ilyen szuperül sikerült a nagy nap! Köszönetet, a munkáért, az ötletekért, a segítségért, a türelemért, a szervezésért! Köszönjük és további sok sikert kívánunk ezen a pályán, hiszen te valóban erre teremtettél! 🙂
Zsófi & Attila
2014. 04. 12.